Továbbra is tartja a jó formáját
Bátran állíthatjuk, miszerint a veszprémi férfi kézilabda-történelem egyik legjobb balszélsője, aki tizenhét évig erősítette a királynék városának klubját, és ezen idő alatt tizenhatszor lett bajnok és tizennégyszer Magyar Kupa-győztes. A 44 esztendős Iváncsik Gergő a visszavonulása óta gyerekekkel foglalkozik, per pillanat az One Veszprém HC akadémiáján dolgozik. Ám nem csak szeretett sportágától, a rendszeres testmozgástól sem tud elszakadni: hetente többször tart edzést magának, miközben az étkezésére is odafigyel.
A győriek reményteljes tehetségét – akinek az édesapja, Iváncsik Mihály a nyolcvanas években, a Rába ETO csillagaként gyakran tört borsot Gyurka Jánosék orra alá – az ezredfordulón igazolta le a Fotex KCV, hogy aztán temérdek diadalt és sikert számlálva helyet követeljen magának a bakonyi egyesület históriáskönyvében. A mieinkhez a pályafutása végéig hűséges Gergő a hazai megkoronázásaikon túl az övéivel három Bajnokok Ligája finálét vívhatott, tizennyolc éve KEK-győztes volt, és 2010-ben a világválogatottba is meghívták. És hogy fokozzuk a felsorolást: tavalyelőtt beiktatták a kontinentális szövetség Hírességek Csarnokába. A Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett sportolót 2010-ben az Év magyar kézilabdázójának is megválasztották. A nemzeti együttesünknek szintén tizenhét évig volt a tagja, két olimpián, a 2004-es athénin és a 2012-es londonin egyaránt negyedik lett a társaival. A veszprémi sportkör színeiben 718 mérkőzést játszott, és azokon 2262 gólt lőtt kiválóság 2017-től dolgozik a klub akadémiáján. Úgy tűnik, megtalálta a helyét az utánpótlás-nevelő edzők között.
,,Mikor még játszottam, mindig az vezérelt, hogy időről-időre jobb legyek, folyamatosan fejlődjek és mindezt a legsikeresebb hazai egyesület szerelését viselve érjem el. Jelenleg is azon dolgozom, hogy a kezem alatt pallérozódó gyerekeknek hasonló céljaik legyenek"
– mondta a Veszprém Handball Academyn most az U12-es közösséget istápoló, ám korábban három éven át az U15-ös együttes mellett tevékenykedő szakember.
,,Ahhoz, hogy a tréningjeinken minél jobban és élethűben mutassam be a megtanulandó mozdulatokat és feladatokat, hogy azok végrehajtása során nehogy véletlenül megsérüljek, ha nem is csúcs-, de azért jó formában kell lennem. Ebből kifolyólag a mozgás a mai napig megmaradt az életemben. Persze már nem edzek úgy és annyit, mint egykoron, ám ügyelek arra, hogy a sportos életvitelem nagyvonalakban megmaradjon."
Mint a páratlan veszprémi karrierje után a nemesvámosi Bajnok DSE-ben és a Szombathelyi ESE-ben levezető klasszis elárulta: az otthonukban hetente három-négyszer végez erőnléti, súlyzós, illetve kardió-edzéseket. Ilyenformán, ha nem is továbbfejleszti az izomerejét, de szinten tartja azt, ráadásul a gyakorlások jó hatással vannak az állóképességére, és nem utolsó sorban a testtudatára is fókuszálhat. Miközben növeli a funkcionális képességeit, megelőző lépéseket tesz az esetleges sérülések kialakulása ellen és csökkenti a krónikus betegségek kockázatát.
,,Ezeket a tréningeket rendszerint itthon, viszonylag kis helyen végzem. Már megvannak a jól „bejáratott” sorozataim, amik aztán kiadnak egy háromnegyedórás edzést"
– közölte, majd érdeklődésünkre megjegyezte: időnként az étkezésére is oda kell figyelnie. Na, nem olyan nagyon, mert, ha mégis elengedi magát, akkor csak néhány kilóval mutat többet alatta a mérleg. Magyarán ezt a súlytöbbletet egy-két edzéssel képes eltüntetni magáról.
Később megtudom, miszerint a futás is régóta szerepel a sportos „étlapján”, ugyanakkor annak tavaly, egy időre hátat fordított, pontosabban, nem forszírozta, de idén tavasszal szeretne újra futócipőt húzni a lábára.
,,Bevallom, hidegben, vagy rossz időben nem szeretek futni, akkor inkább nem mozdulok ki hazulról, de ha kisüt a Nap, akkor azért igyekszem gyűjteni a kilométereket. Néhány éve be „kellett” ugranom egy baráti közösségbe, amely az UltraBalaton teljesítésére vállalkozott. Bár úgy érzem, hogy helyettesként megálltam a helyem a nem is oly’ könnyű, de mégis rendkívül jó hangulatú seregszemlén, „megoldottam” a rám testált kétszer tíz kilométert, az ilyen jellegű szerepléseket inkább meghagyom a nálamnál jobban felkészült sportembereknek, akik több időt és energiát szentelnek a hosszabb távú futásoknak"
– fogalmazott a hajdani sztár, aki örömmel és szeretettel végezheti a munkáját, hiszen a beszélgetésünk során bármerre is kanyarodunk, mindig csillogó szemmel mesél a tanítványairól.
,,Nálunk az U12-ben még nincs olyan, hogy bajnoki küzdelemsorozat, „csak” fordulók és tornák vannak, amik során általában jó eredményeket érünk el. A mostani csapatunkban is vannak ügyes, tehetséges gyerekek, akik még sokra vihetik. Élvezem a velük való közös munkát, látom, hogy időről-időre fejlődnek a srácok, érdemes hát velük törődni. Mikor befejeztem az aktív karrieremet és elkezdtem a kicsikkel foglalkozni, úgy éreztem, hogy én az a tréner leszek, aki nem is akar majd leülni felnőttcsapat kispadjára, ám azóta némiképp megváltozott a véleményem, ugyanis a jövőben nem zárkóznék el hasonló jellegű munkától. Igaz, azt is hangsúlyoznom kell, hogy a feljebb lépéshez további rutinra és tapasztalatra van szükségem. Szerencsére korábbi játszótársamtól, Diaz Ivótól, valamint Rapatyi Tamástól sokat tanultam az elmúlt években, de még nem tartok ott, hogy váltsak. Ahogy fiatalon a kézilabdapályán, úgy most a kispadon is lépcsőzetesen építem fel magam, aztán majd meglátjuk, hogy a terveimből mi valósul meg. De ami jelenleg a legfontosabb, nagyon szeretek a gyerekekkel foglalkozni."