Tudja, mi kell egy jó versenyhez
Gyermekként atletizált, aztán húsz évig taekwondozott, s mert mindig szerette a kihívásokat, négy danos sportolóként kick- és thaiboksz viadalokon is indult. Kevesen tudják ezt a Spartan Race sorozat egykori hazai versenyigazgatójáról, a veszprémi Sisak Zsófiáról, aki most – hasonló minőségben – a Fighters Run égisze alatt azért fáradozik, hogy március 21-én és 22-én a királynék városában tartandó terepakadály-futó erőpróbáról az indulók felejthetetlen élményekkel térjenek haza.
,,Már kis koromban örökmozgó voltam, érettebb fejjel pedig megfogalmazódott bennem a „küldetéstudat”: a harcművészetekhez akarok közel kerülni. Előbb a VEDAC atlétája lettem, és a színeikben kiváltképp középtávokon álltam rajthoz. Noha a futás nem ment rosszul, az egyesülettől és a sportágtól néhány év múlva mégis elköszöntem"
– adja meg beszélgetésünk alaphangját Zsófi, aki elmeséli: gimnazistaként az egyik osztálytársa testvére csalta el a megyeszékhelyünkön működő taekwondosok egyik gyakorlására. Lelkes, tettre kész fiatalként nem kellett noszogatni a gyakorlásokon, temérdek élményt gyűjtött, hovatovább kijárta a távol-keleti küzdősport magasiskoláját.
,,Azért nem egészen, mivel noha a taekwondo sok mindennel felvértezett, a világ- és Európa-bajnokságokat rendre túlizgultam, azokon érem nélkül maradtam, így „csak” bajnoki címeim vannak, igaz, abból szép számmal"
– árulja el, és mert Sebestyén Pál tanítványaként győztes típusú amazon volt, akkortájt küzdeni tudás, akaraterő, fegyelem és másokon való segítőszándék is ragadt rá. A szerény körülmények között elért hőstetteivel öregbítette a magyar és a helyi taekwondozás hírnevét.
,,Napról-napra jobb akartam lenni, ennek érdekében pedig sokat dolgoztam. A sportág tartást és önbizalmat kölcsönzött nekem, aminek később kick- és thaiboksz gálákon is hasznát vettem"
– szögezi le.
Jóllehet a sajátos viselkedésmódot is adott küzdősport az életformájává vált, idővel eltávolodtak egymástól – Zsófi is „más vizekre evezett”, azonban a sporttól képtelen volt elszakadni. Később egy újságcikk hozott fordulatot az életébe, ami azt taglalta, hogy az akkoriban szerveződött Spartan Race Eplénybe érkezik az egyik futamával. Az esemény nyomban felkeltette az érdeklődését. Először csak külsősként dolgozott nekik, aztán 2014-ben felkérték, hogy „vigye” az akadályfutó sorozat teljes marketingjét. A Spartan Race egyébiránt sport, közösség és életfilozófia, míg a seregszemléin arra ösztönzi az embereket, hogy lépjenek ki a komfortzónájukból. A komoly állóképességet igénylő futamaik állítólag egy életre szóló adrenalin löketet adtak a nevezőknek. A szervezésben akkor még rutintalan hölgy – a maroknyi csapatával – több mint tíz éve két ilyen rendezvényen bábáskodott, és mivel az eredményeik nem voltak éppen rosszak, az akkori cseh régióvezető felkérte, hogy legyen a magyarországi versenyek igazgatója. Zsófi nem sokat teketóriázott, a kollégáival felépítettek egy terepfutó közösséget, és évente tízezreket mozgattak meg, akiket a vetélkedéseiken nagy dzsembori várt. Idővel persze egyre nagyobb létszámú stábbal dolgoztak azon, hogy minden a helyére kerüljön. A megmozdulásaikra óriási volt az érdeklődés, előfordult, hogy létszámlimitet kellett meghatározniuk, mert annyian jöttek volna. Ám ezen nem mérgelődtek, inkább megtiszteltetésnek vették. Veszprémben hét-, míg Nagykanizsán nyolcezer indulójuk volt – a királynék városában tizenkét ezren akartak rajthoz állni. Jobbnál-jobb mutatókat produkáltak, öt éve, egy nemzetközi döntés miatt mégis eljött a Spartan Race-től.
Sokáig nem maradt sportos teendő nélkül, hiszen az UltraBalaton viadalokat gondozó társaság régóta szeretett volna olyan akadályfutó versenyeket tető alá hozni, mint amilyeneket ők vittek korábban.
,,Pontosabban életre akarták kelteni és új köntösbe helyezni a 2012-ben elindított első magyarországi terepakadály-futó találkozójukat, a Fighters Runt. A Spartan Race-t évekig együtt építő csapatommal végül belevágtunk a komplex feladatba. Abból a szempontból előnyünk volt, hogy tudtuk, mire van szükség az ilyen seregszemlékhez"
– közli Zsófi, aki hangsúlyozza, azóta is azon vannak, hogy a rendezvényeik mások legyenek, mint a többi akadályverseny, azok egyfajta ünneppé váljanak. Itt szinte a nulláról kellett felépíteniük az események láncolatát, de a projektet illetően szabad kezet kaptak. Mindehhez új arculatot adtak, így lettek egyéni és csapatküzdelmeik, és hogy a résztvevők és a velük érkezők még jobban érezzék magukat, esténként bulikat is prezentáltak, hogy az indulók jó hangulatban egymással is találkozzanak.
,,És ez a mai napig így zajlik nálunk. A kampányunkban a mozgás mellett a tájbéli élmények és az akadályok is hangsúlyosak, erre mindig ügyelünk a pályaépítésnél. Egyeseknek már az akadályok teljesítése is komoly próbatétel, másoknak, az edzettebbeknek ez nem nagy kihívás, ők az ellenfelekkel és az órával viaskodnak. Nem az vezérel bennünket, hogy a pályákon az emberek egy részének teljesíthetetlen gátakat állítsunk, azt szeretnénk, ha minél többek számára sikerélmények lennének a fesztiváljaink"
– húzta alá Zsófi, aki boldog ezen minőségében, mert azt csinálhatja, amit szeret és amiben mára nagy tapasztalata van. Ám azt nyomatékosítja, hogy egy terepfutóversenyre nehezebb rávenni az embereket, mint egy „sima” futásra, tehát az övék melósabb munka: a résztvevőkért jobban meg kell küzdeniük.
Zsófiék minden vállalásukkor igyekeznek a maximumot adni, azzal ellenben egyet ért, hogy Veszprémben – ami neki valahol hazai pálya – mindig nagyobb rajta a nyomás. Mikor tavaly kiderült, hogy idén Veszprém és a Balaton térsége lesz az Európa Sportrégiója, rögtön felvette a kapcsolatot a helyi önkormányzattal, és mert a városháza részéről volt fogadókészség az itteni versenyötletére, elindíthatta az előkészületeket. A vármegyeszékhelyünkön hamarosan kicsit városi, kicsit erdei versenyt hoznak tető alá, de minden szempontból meg akarnak felelni az elvárásoknak. Ezen a hétvégén hét különböző vetélkedésre várják az érdeklődőket. A Fighters Run idei első állomásának a történelmi belváros ódon hangulatú, valamint az erdei ösvényeken átívelő pályák együtt adják a kalandosságát. A gondosan megtervezett és remélhetőleg népszerű erőpróbának az a mottója, hogy mindenki győzze le önmagát. Az akadályok leküzdéséhez itt is elszántságra, kitartásra, illetve fizikai és mentális erőre lesz szükség. Az indulók közben mennek dombnak fel, majd pedig le, onnan újabb akadályokkal néznek szembe, amik biztosan megdolgoztatják őket. Itt senki sem veszíthet, ugyanis az élmény a fontos. Ha a célba nem is mindenki mosolyogva érkezik, állítólag ezt egyszer mindenkinek ki kell próbálni.
A Fighters Run megmozdulások hajdanán azért íródtak, mert valakiknek már nem volt elég a kocogás, a konditermi foglalkozás, és komolyabb megmérettetésre vágytak. Zsófinak már nem kell a határait feszegetni, ő régebben jó párszor átlépte a saját árnyékát, de a sportolás ma is vele van.
,,Ezen egyszerűen képtelen vagyok változtatni, viszont nincs rá annyi időm, mint amennyit szeretnék rá fordítani. Ez annak a számlájára írható, hogy elköteleztem magam a versenyszervezés mellett, ami nagyon intenzív munka, de szerethető is. A sportolás nekem kikapcsolódást és feltöltődést jelent, ezért hetente három-négy alkalommal igyekszem rá időt szakítani. A baráti társaságunknak gyakran „szervírozok” kényelmes tempójú, ám szintkülönbségekkel szabdalt, tizenöt-húsz kilométeres terepfutásokat, mikor kirándulóhelyeket is felkeresünk, s menet közben mindig rácsodálkozunk a természet – a növény- és állatvilág – szépségein. Ezen túlmenően járok csoportos torna- és erősítő edzésekre is, azok között van, amelyik a regenerációt szolgálja, ám akad igazán pörgős is. Jó lenne még többet mozogni, de elfogadom, mi több, örülök annak, hogy egyáltalán ennyire van időm. Érzem ugyan, hogy a lábamban azért elhasználódtak az ízületek, de még mindig élvezem a mozgást, miközben a táplálkozásomra is odafigyelek. Néhány éve rájöttem, hogy kevés fehérjetartalmú ételt fogyasztok, ám azóta próbálok ezen változtatni: több zöldséget eszek, s úgy érzem, ez jót tesz nekem, általa jobb állapotba kerülök. A párommal gyakran főzünk csontlevest, ami a kollagén tartalma miatt hasznos. Azért néha nálam is „befigyel” egy sütemény, egy pohár kóla, de nincs olyan betegségem, hogy ezen „apróságokat” meg kellene vonnom magamtól. Persze, próbálok keretek között maradni"
– húzza alá Zsófi, aki időnként elmegy egy-egy futóversenyre résztvevőként, hogy magával is viaskodjon.
,,Nemrég olvastam, ahogy öregszik az ember, úgy kell izmot építenie, hogy elkerülje az időskori leépülést, vagy azt minél későbbre tolja ki. A közelemben szerencsére sok hasonlóképpen gondolkodó ember van, akik úgy működnek, mint én. Engem ők inspirálnak, hogy a mozgásról sose feledkezzek meg."