Az asztalitenisz, mint örök szerelem
A projektmenedzseri világban épp oly’ otthonosan mozog, mint a hulladékgazdálkodás mérnöki területén, de van egy hely, ahol alighanem még nagyobb jártasságot mutat, ha úgy tetszik: nem jön zavarba, ez pedig a pingpongasztal. Dr. Kurdi Róbert a Pannon Egyetem általános rektorhelyetteseként több feladatkört lát el, sok mindenért felel, vannak szegmensek, amiket koordinál, míg a kiválóság központot például irányítja. A tanintézményben jó néhány dolog áll az érdeklődése középpontjában, ám azok „újkorinak” számítanak az asztaliteniszhez képest, ami több mint négy évtizede ejtette rabul. Az edzéseken, a bajnoki mérkőzéseken ma sem kíméli a labdát, s mert azt jó közegben, baráti társaságban teszi, a sportos pillanatok rendre feltöltik. Ötvenegy évesen eszében sincs letenni az ütőt – és ez így is van rendjén.
Kurdi Róbert az akkori Ipari Szakközépiskolában végzett, majd mint vegyésztechnikus érkezett a Veszprémi Egyetemre kémiatanárnak. Ahogy a felsőfokú oktatási intézmény, ő is tudatosan építette az identitását. Az okleveles pedagógus 2008-ban szerzett PhD fokozatot, aztán öt év múlva adjunktus, 2015-ben pedig docens lett. A kezdetben a számításos kémia, napjainkban a hulladékgazdálkodás áll a szakmai érdeklődése fókuszában. Az elmúlt években több feladatkörben is megfordult – a régió tudományos életének, a helyi gazdaság egyik fontos motorjaként is működő, a különböző területek között összekötő hídként megjelenő – egyetemen, 2024-ben a kancellárhelyettesi megbízatásából váltott a rektorhelyettesi székbe, aminek hátterében az is állt, hogy idővel megismerte az alma mater gazdasági folyamatait. Jelenleg ő felel a rektori terület gazdasági ügyeiért, a személyzeti kérdésektől a költségvetésig, de szerepe van pályázatok és kutatásfejlesztési kezdeményezések támogatásában is. Egyik fő feladata a koordináció, a náluk végzett kutatások felügyelete, hogy azok között létrejöjjön egyfajta kapocs, hogy idővel minél több kutatás a piacon hasznosuljon. Beszélgethetnénk vele mindezeken túl a kiválósági központjukról is, mely szakterületektől függően végez kutatásokat, viszont ezúttal olyan „vizekre evezünk” vele, amik alapvetően elkerülik – vagy csak részben érintik – az egységes és dinamikusan fejlődő intézményük partjait.
Az asztalitenisz a magyar sportélet egyik sikerágazata, elég csak Barna Viktor, Sidó Ferenc, Klampár Tibor, Jónyer István, Gergely Gábor, vagy épp Mednyánszky Mária világhírű diadalaira gondolni. A rektorhelyettes a nyolcvanas évek elején vette a fejébe, hogy a nagy elődök nyomdokaiba lép.
„Ajkán a lépcsőházunk alagsorában volt egy közösségi tér, egy úgynevezett légópince, ahol felállítottak egy asztalt, amin a nagyobbak gyakran pattogtatták a labdát, de oda a kisebbeket nem igazán engedték be. Nekem valahogy mégis sikerült ez a bravúr. Szerintem 1982-öt írhattak a naptárak, mikor megismerkedtem a sportággal, aztán már nem volt megállás, mert az magába szippantott és felemelt. Folyamatosan szívtam magamba a sportos tudást, ugyanis arra vágytam, hogy elérjem a nálamnál jobbak szintjét. Később, némi alapokkal rendelkezve a helyi városgazdálkodási vállalat köréhez kerültem, ahol Kun Tibor edző kezdett el velem foglalkozni. Szenzációs csapata volt akkor a VGV-nek, itt van előttem Ficzai, Boros, Pad, Ughy és a kisebbik Kun, akik egytől egyig remek spílerek voltak”
– emlékszik vissza a „hőskorra” Kurdi Róbert, akire hamarosan szintén ráköszöntek a sikerek. Megyei szinten mondhatni mindent megnyert a korosztályában, noha abban az időben egy újonc, vagy serdülő versenyen akár negyven-negyvenöten is indultak – míg most úgy kell „vadászni” a fiatalokat az utánpótlás-viadalokra. A diákolimpián párosban arany-, egyéniben pedig ezüstérmes sportoló később bemutatkozott az Ajkai VGV megyei, NB III-as és NB II-es gárdáiban is, majd a középfokú tanulmányai okán Veszprémbe, és a vármegyeszékhelyen akkortájt működött Orgona Jutas-Volánhoz került, ahol a különböző szintű csapatbajnokságokon vele játszatták az ifjúsági szerepkört.
„Már fiatalon sokat adott nekem az asztalitenisz. Ne feledjük, a rendszerváltozás előtt jól hangzott, mi több, még menőnek is számított igazolt sportolónak lenni, aki hétvégén hazánk különböző pontjain tűnt fel egy remek sportos közösség tagjaként. Nagyon szerettem ahhoz az együtteshez tartozni, általuk temérdek élménnyel lettem gazdagabb, amik ma is itt vannak velem. Ráadásul a pingpongot is úgy megkedveltem, hogy annak már képtelen lennék hátat fordítani. Más sportágak nem is tudtak elcsábítani az asztaltól, nem, mivel a játék idővel mind jobban is ment. Mindamellett az általános és a középiskolai tanulmányaimmal is mindig sikerült összeegyeztetnem. Ebben talán az is közrejátszott, hogy az iskolapadban sosem tartoztam az eminensek közé, most már bevallhatom: időnként lusta voltam tanulni. Persze azért így is rendre hoztam egy négyes átlagot. Ami igazán érdekelt, az a kémia volt, szerencsére mindig jól felkészült tanárok tanították nekem, így valahol könnyű dolgom volt. Vagyis, ha arra gondolsz, fiatalon meg sem fordult a fejemben, hogy egyszer rektorhelyettes leszek”
– mosolyogja el magát, majd elárulja, hogy miután a Veszprémi Egyetem lett a kenyéradója, átigazolt az egyetemi csapatba és a pedagóguskollégákkal a megyei bajnokságban jeleskedtek. Később „átnyergelt” a Veszprémi Rendőr SE-hez, akiket segített abban, hogy feljussanak az NB III-ba. Az ottani kvartettjük (Kurdi Róbert, Nyitrai Csaba, Minyó János és Benkó Lajos) négy éve átjött a VESC-be, ahol kaptak termet és megfelelő edzéslehetőséget. Két éve szerepelhettek az NB II-ben, ahol kevés babér termett a számukra, leginkább tehát az NB III és a megyei bajnokság között „ingáznak”.
„Az NB II-be nem alanyi jogon váltottunk jegyet, ott megüresedett egy hely, mi pedig a feljutásért vívott párharc akadályát sikerrel vettük. Fennállásunk során először viaskodtunk ebben az osztályban, de a mi tudásszintünkhöz elsősorban az NB III felel meg. A VESC mondjuk úgy erősebb csapata – mert a zajló megyei sorozatban két gárdával képviseltetjük a klubot – jelenleg meggyőző fölénnyel, pontveszteség nélkül vezeti a tabellát, magyarán jó esélyünk van arra, hogy a szezon végén egy lépcsőfokkal feljebb lépjünk. Remélhetőleg ősszel, a velünk készülő Benák Andrással és Palatin Józseffel kiegészülve nem lesznek kiesési gondjaink”
– teszi hozzá a szakosztály vezetője, a VESC elnökségi tagja, aki tavaly a magyar egyetemi és főiskolai országos bajnokságon az oktatók összevont mezőnyében a második helyet szerezte meg.
Kurdi Róbert amondó: abból a szempontból is szerencsésnek érzi magát, hogy az egyetemük sportbarátnak tekinthető, így a munkahelyi teendőik után kikapcsolódást jelent számukra az asztaliteniszezés. Ahogy egykoron a tanulmányaival, most az egyetemi feladataival is össze tudja egyeztetni a sportos elfoglaltságait, igyekszik hetente kétszer jelen lenni a tréningjeiken, a hétvégi bajnokik pedig úgymond a kötelező rovatban szerepelnek. Régebben a kispályás futballbajnokságban „lehúzott” nyolc-kilenc idényt, de ma már csak a pingpong van jelen az életében, mint sportos tevékenység.
„Az elmúlt negyvennégy évben csupán néhány hónapig bírtam ki pingpong nélkül, amitől talán képtelen is lennék elszakadni. Nem, hiszen az sok pozitív hatást hordoz magában, összpontosítást, gyors reflexeket és stratégiai gondolkodást is igényel, miközben az egész testet átmozgatja. De mindezek mellett segít elfelejteni a mindennapi teendőket, javítja az ember hangulatát, jó társaságban űzve remek közösségi tevékenység. Ám komplex is, ugyanis mentálisan és fizikailag is képes feltölteni. Benák és Palatin valahol a példaképem, ők a hetedik „iksz” környékén is elnyűhetetlenek, én pedig etekintetben olyan szeretnék lenni, mint ők”
– jegyzi meg Kurdi Róbert, akinek néha azért eszébe jut, hogy már mennyi mérkőzésen van túl, milyen sok szép élményt élhetett át, de még manapság is odateszi magát az asztalnál. Élvezi a gyakorlásokat, neki azok legalább olyan fontosak, mint az éles összecsapások. Az életkora pedig nem érinti meg. Még mindig úgy van a bajnoki csatákkal, mint pelyhes állú fiatalként: azokat nem akarja elengedni – legyen bárki is a túloldalon –, csak azért is nyerne. Motiválja, ha többen vannak, közösen készülhetnek, és együtt ünnepelhetnek. A rektorhelyettes sportemberként is azt csinálja, amit szeret, ráadásul az még ma is jól megy neki. Nincs is miért, hogy letegye az ütőt a kezéből.
Szerző: Király Ferenc