A sikerélmények doppingolják
Családapaként, de akár mint az informatikai fejlesztő cégük vezetője is büszkélkedhetne Gyömrei Máté, a Ninja Warrior Hungary hajdani veszprémi győztese, de mert neki valahol a sport a pszichológusa, abban leli az örömét, ha próbára teheti a képességeit. Neki tényleg a sportolás az élete, szinte rosszul érzi magát, ha nem mozoghat. A 2025-ös Spartan Race világbajnokság második helyezettjének mindig új célokra van szüksége, mivel a versenyzés, a határainak feszegetése mozdítja el a fejlődés irányába.
Bizonyára sokan emlékeznek még a fiatalemberre, aki néhány éve a televíziók képernyőin keresztül a mi „kis” hősünké vált, mert bár az adásban akadtak nála erősebbek és ügyesebbek, a stresszel ő birkózott meg a legjobban. Gyömrei Máté a Ninja Warrior Hungary első évadában mindenkit maga mögé utasított, a másodikban „csak” döntős, a harmadikban pedig úgy lett második, hogy teljesítette az eseményfolyam grandiózus akadálypályáit. A Liget Boulder, egykori nevén: a Veszprémi Falmászó Klub üdvöskéje a műsorban úgy nyomkodta a piros gombokat a tornyokban, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Az arénában elképesztő teljesítménnyel verekedte magát előre, és nem sok híja volt annak, hogy hivatalosan is nindzsa legyen, magyarán bekerüljön a földkerekség legjobb „árnyharcosai” közé.
Az immáron 37 éves sportember már az óvodában kitűnt az átlag feletti mozgásigényével. Később tornázott, atletizált, kézilabdázott és focizott, viadalokon, többpróba-bajnokságokon és mérkőzéseken adott számot a tudásáról.
A futball ment a legjobban, a csapatvezetők középpályásként és csatárként számoltak velem, és ha megkaptam a labdát, a társak csak annyit mondtak, hogy „…oldd meg!”
mosolyog, miközben forgatja vissza az idő kerekét.
Az édestestvéreimmel és a szomszédokkal gyerekként sokat rúgtuk a labdát, majd a Simonyi iskolában is felfigyeltek arra, hogy azért szunnyad bennem némi tehetség. Érdekes, a sulicsapatban imádtam játszani, több tornán gólkirály is lettem, ám a később engem is felkarolt VFC USE-ben már nem volt meg bennem ez az érzés, idővel nem is mentem szívesen a gyakorlásokra. Utána a keleti küzdősportokban és a tánc világában is kipróbáltam magam, míg nem édesanyám az ezredfordulót követően a megyei napilapban felfigyelt egy írásra, miszerint a Vetési gimnázium mászó falát átköltöztették a Padányi iskola felújított tornatermébe. Kíváncsiságból elmentem a klub egyik gyakorlására, és ott ragadtam
meséli. Ma is élete egyik legjobb döntésének tartja, hogy jelentkezett a mászókörbe, ahol remek közösségre, egy nagy családra talált. Ez lett az igazán neki való sport, ráadásul időről-időre újabb csúcsokat hódíthatott meg. Nem elsősorban a sikerek vonzották, hanem, hogy kikapcsolódhatott és együtt lehetett az új barátaival.
Miközben számára a falmászás örök szerelem marad, a mászó társaival úgy tíz éve kipróbálták magukat a hazánkba akkortájt érkezett Spartan Race eplényi fordulóján. Nem is akárhogy mentek végig a pályán, mert ugyan addig nem sokat futottak, de a „majomkodós” részek olyan jól mentek nekik, hogy második helyen végeztek. El is határozták, hogy a debütálásuknak lesz folytatása. A mászó- és konditermi edzéseik mellé felvették a futótréningeket is, hogy később gyorsabban kapkodhassák a lábukat. A folytatásban OCR akadályfutó seregszemléken is tiszteletüket tették, ahol a szervezők szintén természetes és épített akadályokkal törték meg a küzdőteret. Nekik, mászóknak ma is azok a rendezvények fekszenek jobban, amik az átlagosnál nehezebbek. Az itthoni sikerek után nem is volt mit csodálkozni azon, hogy főhősünk ősszel részt vett a horvátországi Hvarba vitt vb-n, ahol a 35-39 évesek között ezüstérmet akasztottak a nyakába.
A mezőnyben száztizenegyen voltunk és hét kilométer megtétele várt ránk. Négyszer úsztunk a tengerben, egyszer például azzal a rönkfával, amivel addig a vállunkon szaladtunk, ám várt ránk terep-, akadály- és lépcsőfutás is, szedtük a lábunkat hegynek fel, majd völgynek le. Közben egyensúlyozó akadályokat és különböző mászófalakat teljesítettünk, de dárdával is dobtunk. Előzetesen nem az volt az elsődleges célom, hogy minél jobb helyezést érjek el, hanem, hogy minél több sikerélményben legyen részem, és a távot a lehető legkevesebb hibával abszolváljam
teszi hozzá, és mintha a szavai iránytűként is szolgálnának a mozogni és a sportolni vágyóknak, ugyanis azt is üzenik, hogy nem csak az eredményeket kell állandóan hajszolni, mert a pozitív hatások is sokáig képesek elraktározódni az emberben.
Gyömrei Máté rengeteget dolgozott az újabb dicsőségért, a seregszemlére próbált fizikailag és mentálisan is alaposan felkészülni. Ha valaki azt gondolja, hogy mostanság, „ennyi idősen” nem dolgoztatja meg úgy az izmait, mint mondjuk tíz éve, az téved. Ennek egyenes következménye, hogy téthelyzetben rendre a legjobbat hozza ki magából.
"A hétfő, szerda és péntek délután lassan negyedszázada szent nálam – tudják ezt a szeretteim is –, ilyenkor erősítek, mászók, vagy épp köredzésen veszek részt. A keddet és a csütörtököt eleinte még „elengedtem”, ám mióta Ironman-versenyeken és maratonokon is indulok, azóta a futás is szerves részét képezi a felkészülésemnek. Ilyenformán ma már ott tartok, hogy a korábbinál is több a sportos teendőm, ha úgy tetszik, évről-évre srófolom feljebb az előttem lévő lécet. Most hetente 13-15 órát edzem, magas fordulatszámon, míg hétvégén gyakran indulok ilyen-olyan megmozdulásokon. Az alapozáskor még több időt szánok arra, hogy jobb erőállapotba kerüljek"
árulja el a kockás hasú gladiátor, akitől hamarosan azt is megtudjuk, hogy noha folyton hajtja a versenyszellem, nagyon előre nem mer tervezni – legfeljebb egy-két hónapot –, miután ha kitűz maga elé egy versenyen való részvételt, arra mindig becsülettel felkészül, ám ha bármi közbejön neki és amiatt kénytelen lemondani az indulást, akkor frusztrálttá válik, s nincs, ami megvigasztalja. Közben az is kiderül róla, miszerint tavaly megsérült a mutatóujja, abban elpattant a hajlító-ín, ezért boulder mászásokra már nem igazán vállalkozik.
Az ujjam akadályversenyekre alkalmas, falmászásra ugyanakkor már kevésbé. A hosszú, nehézségi mászásokat ezzel együtt ma is űzném, ha lenne a közelünkben erre lehetőség, de bevallom: féltem is magam az ilyen sérülésektől. Igen, fiatalabb már én sem leszek, a rehabilitációim lassabban haladnak, mint évekkel ezelőtt. És van bennem felelősségtudat is, hogy ha netán valami baj ér, akkor nem tudok az élet más területein helytállni: nekem pedig ott van a családom és a cégünk is.
A versenyzés mégis olyan neki, mint egy cél, ami a fejlődés irányába tereli. Közben inspirálódik is, felszínre kerülnek az addigi, korrekciókra szoruló gyengeségei. Erre legyen elég annyi, régebben álmában sem gondolta volna, hogy egyszer így tud majd futni.
Az egyik sportos álmom, hogy 40 éves koromig egyéniben is teljesítsem – és lehetőleg számomra kedvező idővel – a nagyatádi Ironmant. De a maratoni időmön is szeretnék javítani. Ám mindezeknél is fontosabb, hogy a falmászós barátaimmal minél több olyan élmény érjen bennünket a versenyeken, amikre idős korunkban is büszkén, vagy épp jó kedvűen emlékszünk vissza
szögezi le Gyömrei Máté, aki egy, a korlátait folyton kereső – és azokat végül legyőző – harcos. Nem is lehet kérdés, szereti feszegetni a határait, hogy motivált maradhasson. Neki ugyanis mindig újabb célokra van szüksége. Talán azért is, mert őt olyan fából faragták, aki egy kiadós edzés után a világot is szebbnek látja.
Szerző: Király Ferenc
Ha kedvet kaptál az extrémebb sportokhoz, nézd meg programjainkat: