A futás tette teljessé az életét

Rugovicsné Végh Szilvia története a válságos időszaktól a maratonokig

Van az a pillanat, amikor az ember úgy érzi, kicsúszott a lába alól a talaj. Amikor minden bizonytalanná válik, és már azt sem tudja, honnan merítsen erőt a következő naphoz. Rugovicsné Végh Szilvia életében is volt ilyen időszak. Már azonban maratonokat fut, és azt mondja: a futás nemcsak sport lett számára, hanem kapaszkodó, amely visszavezette önmagához.

Szilvit sokan „Rugo Szilviként” ismerik Veszprémben. Férje Rugovics Vendel, a „Bakony Maradonájának” becézett egykori labdarúgó, Pro licences edző. A sport sokáig mégsem az ő világát jelentette.

,,Negyvenkét éves koromig gyakorlatilag semmit nem sportoltam"

– mondja.

,,Pedig szerettem volna."

Gyerekként például nagyon szívesen focizott volna. Akkoriban azonban a lányok számára még nem igazán létezett ez a lehetőség. A Cholnoky-lakótelep újonnan épített bitumenes pályáján néha a fiúk megengedték neki, hogy beálljon közéjük, és ezek a rövid alkalmak igazi élményt jelentettek számára. A futball különben is közel állt a családhoz: egyik testvére innen indult, és később válogatott kapus lett – Végh „Pipa” Zoltán.

Az élet azonban más irányba vitte. Szilvi négygyermekes édesanya lett, és hosszú ideig a család körül forgott minden. Gyerekei ma már különböző utakon járnak. A legidősebbek, az ikrek 22 évesek. Flóra Debrecenben tanul az orvosi egyetemen, míg Bogi Budapesten közgazdaságtant. Mindketten fociztak, Bogi NB I-ben is játszott, gólt is jegyzett. Máté gépésztechnikumba jár a veszprémi Ipariba, ő most 16 esztendős. A legkisebb, Talita, aki 13 éves, különleges történettel érkezett az életükbe. A bibliai név jelentése „kislány”, és a választás mögött is mély hit és remény húzódott. Amikor kiderült, hogy Szilvi várandós, a templomban az atya épp Talita történetét ismertette a hívekkel. Férje javasolta, hogy akkor válasszák ezt a nevet gyermeküknek. Talita azonban koránt sem problémamentesen született, és ez teljesen felforgatta a család mindennapjait.

,,Az első két évben folyamatosan ingáztunk az otthon és a kórház között"

– idézi fel Szilvi. 

,,Azt éreztem, sehol sem vagyok teljes értékű. Az volt bennem, nem tudok elég jó anya lenni a gyerekeimnek, nem vagyok elég jó feleség. Kiüresedtem."

A szülési depresszió csendben, alattomosan érkezett.

,,Volt időszak, amikor azt gondoltam: nem tudok már adni semmit. Olyan volt, mintha elfogytam volna legbelül"

– meséli.

Ez az időszak nagyon megviselte. A mindennapok a kórház, az aggodalom és a bizonytalanság körül forogtak. A család azonban nem adta fel a reményt: imádkoztak és hittek a dolgok jóra fordulásában.  Az orvosok is rendkívül pozitívan álltak Talita problémáihoz.  A kislány kétéves korára szinte minden nehézség megszűnt. Ahogy Szilvi fogalmaz, varázsütésre elmúlt a baj.

A család fellélegzett, de Szilvi lelkében még sok minden rendezetlen maradt. Egy barátnője, Sefcsik Ildi betette egy futócsoportba a közösségi médiában.

,,Nem is értettem, miért"

– mondja nevetve.

,,Hiszen én soha nem futottam."

Az itt olvasott élménybeszámolók azonban elindítottak benne valamit. Azt vette észre, hétről hétre várja az újabb és újabb élménybeszámolókat. Aztán már azon morfondírozott, miként élheti át saját jogon ő is ezeket az élményeket. Rájött, hogy nem adják könnyen ezeket a tapasztalatokat. Az egyik verseny 7 kilométeres távján megnézte, mennyi idővel ért be az utolsó helyezett és onnantól arra koncentrált, hogy legalább erre képes legyen ő is. Ez számszerűen 50 perc alatti futást jelentett a 7 kilométeren.

,,Az első versenyem a tótvázsonyi jótékonysági futás volt, ahol 5 kilométer volt a táv. Óriási élmény volt, ahogy láttam magam felépülni a nulláról. A lelkemnek is jót tett, ráadásul belecsöppentem egy új közösségbe, ahol nem csak anya és felesége voltam, hanem Szilvi, aki szeret futni, akivel bármiről lehet beszélgetni"

– mondja.

A maraton gondolata viszont sokáig egészen irreálisnak tűnt. Öt kilométertől igen messze van a 42195 méteres táv. Elérhetetlennek tűnt, de épp ez piszkálta fel az érdeklődését.

Balatonfüreden teljesítette az első maratonját 5:20 óra alatt, ám a frissítést rosszul osztotta be és a futás után rosszul lett. Akkor azt gondolta magában, soha többet nem fut maratont, ennyit nem ér az egész, fel kell nevelnie a gyermekeit. Aztán jött a fordulat. Amikor a második maratonra benevezett, még a családjának sem merte azonnal elmondani. Várt a lehető legjobb pillanatra, végül karácsonykor vallotta be.

A Badacsonytomajon rendezett maraton különösen emlékezetes maradt számára. Minden klappolt, ráadásul öt óra alatt célba ért (4:56).
Azóta már nyolc maratont futott, többek között Párizsban, Rómában és Nizzában is. A nizzai erőpróba különösen közel áll a szívéhez. Ott minden tökéletes volt számára: a pálya, a hangulat, a tenger látványa. Itt Nizza és Cannes között a kísérők, szurkolók vonattal követhették végig a megmérettetést, bárhol leszállhattak, szurkolhattak. Szilvi mindig várta, hogy meglássa a magyarokat, a drukkereket, vagy a kislányát. Ez végig a táv során óriási érzelmi doppingot jelentett számára. 

,,Ez volt futó életem egyik legszebb ajándéka, hogy ott futhattam"

– jelenti ki.

A futás során sokszor olyan pillanatok jönnek, amikor már minden fáj, amikor a test feladná. Szerinte azonban amikor a test és a lélek egyben van, akkor bármire képesek vagyunk. Szilvi emiatt úgy véli, az emberek többsége képes lenne maratont futni.

,,Az emberek hetven százaléka meg tudná csinálni a maratont, ha igazán akarná"

– szögezi le.
Elmeséli azt is, az elején autodidakta módon tanulta ki az edzést, ma már edzővel készül. Így tudatosabban edz, okosabban osztja be az idejét.
És hogy mi változott benne?

,,A magam szemében nőttem nagyot. Mert bármilyen hihetetlennek tűnt, megcsináltam. A futás megtanított a kitartásra, az alázatra és arra, hogy a nehézségek mögött gyakran ott vár a megoldás."

Nagyon büszke arra is, hogy 2022-ben a Honvéd SE kihívásán egy év alatt 2900 kilométert futott. Annyira meg akarta nyerni, hogy volt időszak, amikor naponta kétszer is elment futni. Mint mondja, imád versenyezni – másokkal, de leginkább önmagával.

Otthon pedig egyre több érem gyűlik a fiókban.

,,Bármelyikre ránézek, azonnal eszembe jut, milyen volt az a futás. Mit éreztem közben."

A jövőben is vannak céljai. Szeretné körbebiciklizni a Balatont, és apránként lefutni a Kéktúra útvonalát is a sportegyesületével. Az erdőben futni különösen szeret.

Ha visszanéz az elmúlt évekre, egy hosszú utat lát maga mögött.

,,Negyvenkét évet éltem le sportolás nélkül. Az elmúlt tíz év viszont csak pozitívat adott. És ha meg kellene fogalmazni, honnan hová jutottam, akkor azt mondom, hittel, akarattal és kitartással messzebbre jut az ember, mint amit valaha is gondoltam volna. Vár az Isztambul maraton."

Szerző: Bényi-Virág Rita