Szorítóban a hajdani kézilabdasztár

Rendkívüli képességű sportoló, világklasszis jobbátlövő volt, aki a pályán vezérként dirigálta a csapatait. A kétszeres Bajnokok Ligája-győztes és kétszeres olimpiai negyedik Nagy László élete ma is elképzelhetetlen kézilabda nélkül, mint az One Veszprém HC sportigazgatója és az MKSZ alelnöke azon van, hogy a rekordbajnok és a férfi válogatottunk minél magasabbra jusson. Eközben gondosan ügyel arra, hogy a testmozgás ne szoruljon nála háttérbe: a szabadidejében gyakran fut és kerékpározik, de időnként padel- és konditermi edzéseken is feltűnik. Néhány hónapja pedig az ökölvívással is barátságot kötött, ám az bármennyire is tetszik neki, a Sztárbox gálaműsorában biztosan nem lép a kötelek közé.

A 45 esztendős Nagy László lassan negyedszázada meghatározó egyénisége a magyar kézilabdázásnak, noha a 209 centire nőtt sportoló karrierje úgy indult, hogy kosárlabdázó lesz belőle. Ez adta is volna magát, ugyanis az édesapja a nemzeti gárdánkat is erősítette, ám a gyermeke – hiába ajánlottak neki 14 évesen amerikai ösztöndíjat – a kézilabdázást választotta. Alighanem jól döntött, hiszen két év múlva már az élvonalbeli Pick Szeged felnőttkörében iparkodott. Hamarosan tagja lett az 1999-ben ifjúsági Európa-bajnokságot nyert együttesnek, majd a fénylő csillag tehetségére és kivételes képességeire a világhírű Barcelona is felfigyelt, hogy aztán az ezredfordulón – az akkor szerényebb anyagi kondíciókkal rendelkező Fotex KCV elől – megszerezzék. A katalánok remek vásárt csináltak vele, ehhez legyen elég annyi, hogy már az első idénye végén megduplázták a fizetését, jelezvén, hogy mennyire elégedettek a teljesítményével. A gránátvörös-kékeknél később a legnagyobb sztárok sorába emelkedett, aki a társaival megtalálta a közös hangot. Azok minden szempontból elfogadták, nem véletlen, hogy első külföldi csapatkapitánya volt a gigászi klubnak. Összesen tizenkét szezont töltött Barcelonában, amit második otthonának tekintett, az ottani kultúra, gondolkodásmód és az emberek úgy formálták, hogy az egyesületből szeretett volna visszavonulni. 

– mondta korábban. Az álmának aztán az vetett véget, hogy a spanyolok a harminc évnél idősebb játékosainak nem kínáltak hosszú távú szerződéseket, így a szegediek, a párizsiak és a kieliek által is csábított kiválóságot az MKB Veszprém – egy többéves megállapodás keretében – leigazolta. Mint utóbb bevallotta: az idejövetelét élete egyik legjobb döntésének tartja. A háromszoros világválogatott így költözött haza, de a bakonyiakat végül nem tudta segíteni azon tervének megvalósításában, hogy a hőn áhított BL-serleget magasba emeljék, jóllehet három fináléban is érdekeltek voltak. Ez legalább annyira fájó pont neki, minthogy a válogatottunkkal nem nyert érmet nagy világversenyen. Azokban az években csapatkapitányként összefogta, lelkesítette és támogatta a társait, miközben szervezte a védekezést és még gólokat is lőtt. Végül 2019-ben döntött úgy, hogy (...bár sokan marasztalták, mert az ereje meg lett volna a folytatáshoz) felhagy a versenyszerű játékkal, szögre akasztja a szerelését, ám az borítékolható volt, hogy marad a kézilabdázás világában. Etekintetben a veszprémiektől és a sportág hazai szövetségétől megkapta a lehetőséget, így ma is megkerülhetetlen alakja a magyar és a nemzetközi kézilabdázásnak.

– szögezte le a hazánkban az év legjobb kézilabdázójának négyszer megválasztott kitűnőség, aki játékosként bárhol is szerepelt, jól tudta kezelni azt a helyzetet, hogy a kenyéradói sokat várnak tőle. 

– teszi hozzá, amivel mintha arra utalna, hogy ugyanolyan szorgalmas, mint játékosként, vagyis most is azon van, hogy tartsa a jó formáját.

Mint megtudom, ahogy telt az idő, úgy figyelt oda egyre tudatosabban a testére és a lelkére, így már játékosként járt masszázsterápiára és jogára, amik segítettek neki abban, hogy minél későbbre tolja ki a karrierje végét. 

A négyszeres spanyol és hatszoros magyar bajnok már alig várta, hogy a hosszú és kemény tél elmúltával beköszöntsön a jó idő, és újra a kerékpárja nyergébe pattanhasson. Mint már említettük, konditerembe is rendszeresen jár, de a tenisz, a squash és a labdarúgás elemeit ötvöző padel sportágban is feltalálja magát. A futás pedig régi „mániája". 

„Ahol éppen vagyok, legyen az Veszprém, a Balaton-part, vagy Budapest, igyekszem magamnál tartani egy sportcipőt és egy váltás sportruhát, mert amikor csak tehetem, futok egy órát, vagy 10-12 kilométert. Van úgy, hogy egyedül vágok neki a napi penzumnak, máskor viszont mások is csatlakoznak hozzám, aminek éppúgy örülök, mint amikor a derék négylábúnk szegődik társamul. Az olasz agarunk amúgy szeret és tud is futni, tehát ilyenkor remek partner mellettem”

– jegyzi meg, majd a válogatottunkban 209 mérkőzésen 749 találatot jegyzett kézilabdázó arról mesél, hogy az életében a legújabb kikapcsolódási forma az ökölvívás, amire 2025. végén talált rá. 

„A lányomat vittem kézilabdaedzésre, mikor a Fradi pálya környékén találkoztam régi barátommal, az egykori váltósúlyú profi világbajnok Kótai Mihállyal, akivel addig beszélgettünk a bokszolásról, mígnem adtam magamnak egy esélyt arra, hogy megismerjem a sportágat. Ma már úgy vagyok vele, örülök, hogy egymásra találtunk, hiszen a roppant összetett ökölvívás kiváló teljes testes edzés, ami egyszerre fejleszti az állóképességet, az erőt és a koordinációt, miközben növeli a gyorsaságot és a reflexeket. A fárasztó foglalkozások minden alkalommal elérik a céljukat. Nagyon tetszenek a kizárólag iskoláztató jellegű gyakorlásaink, magyarán nem is sparringolok, és mielőtt rákérdeznél: a Sztárbox-gálákon sem óhajtok részt venni. ”

Nagy László nem csak a mozgásra, hanem a táplálkozására is odafigyel, ráadásul, ahogy idősödik, még inkább. Sportolóként sosem volt gondja a súlyával, és szerencséjére ez az aktív pályafutása után sincs másként. Persze, ne feledjük, hogy rendszerint megfelelő mennyiségű és minőségű ételt fogyaszt, mert mint értésemre adja: fontosnak tartja az egészsége megőrzését. Időnként azért ő is elcsábul, a süteménycsodáknál néha elkapja a hév, egy jó pacalpörkölttel pedig szinte bármikor levehető a lábáról. Ahogy fogalmaz: ilyen esetekben a mértéket, illetve a rendszerességet kell megtalálni, pontosabban egyensúlyba hozni. Ha a dolgokat sikerül kordában tartani, s még megfelelő mennyiségű sportmozgást is végez, akkor nagy baj nem történhet. Így pedig nem lesz semmiféle akadálya annak, hogy továbbra is a kézilabda töltse ki az élete egy jelentős részét, ahol még vannak céljai. Helyesebben, neki mindig is voltak az életben komoly tervei. Amiknek a döntő többsége meg is valósult, nem véletlenül tart ott, ahol.

Szerző: Király Ferenc