Mit hoztam haza Barcelonából? – egy sportnagyköveti útinapló
Ezúttal Barcelonában nem az volt a legfontosabb, hogy konkrét projektötleteket mutassunk be egymásnak. Sokkal inkább arról beszélgettünk, hogy melyik nagykövet, milyen ügy mellé tud hitelesen odaállni.
Nekem ez talán kevésbé volt kérdéses. Az inklúzió a szívem csücske, régóta foglalkozom vele, és a Veszprém–Balaton Európa Sportrégiója 2026 programban is ez az egyik legfontosabb területem.
Másoknak viszont nem volt ennyire egyértelmű, milyen témában tudják igazán önmagukat adni. Sokan, sokféle háttérrel és különböző készségekkel érkeztünk, és ez a kommunikációnkban is megmutatkozott.
Akinek már volt kialakult gondolata, projektje vagy ügye – mint nekem is –, szívesen megosztotta a többiekkel, másrészt egészen váratlan kapcsolódási pontokat is találtunk.
Számomra az egyik ilyen kapcsolódás egy barcelonai yacht klub meglátogatása volt.
Itt mellrákon átesett nők, a rehabilitációjuk után egy evezős közösséghez csatlakozhatnak. Edzők és orvosok kísérik tovább a folyamatukat, figyelve nemcsak a fizikai, hanem a mentális változásokat is, és azt is vizsgálják, hogyan hat a mozgás és a közösségi élmény a felépülésükre.
Amikor ezt láttam, rögtön azt éreztem: ennek itthon is lehetne helye.
Szeretnék partnereket találni hozzá Magyarországon, és nagy öröm számomra, hogy a spanyol és magyar partnerek közötti egyeztetések már el is kezdődtek.
De talán még ennél is fontosabb, amit Barcelonából magammal hoztam.
Az inklúziót. Nem, mint külön programot vagy valami különlegeset, hanem, mint a mindennapok természetes részét.
Megtalálható volt az éttermekben, a szolgáltatásokban, a közlekedésben. Jelen volt egy ételallergiával élő ember igényeiben ugyanúgy, mint egy kerekesszékes ember hozzáférésében vagy egy látássérült ember mindennapi nehézségeiben.
És nekem pontosan ez az, amit az inklúzió jelent.
Nem szeretném, hogy valaki azért legyen „különleges”, mert speciális igénye van. Azt sem szeretném, hogy a befogadás mindig külön programot, külön figyelmet, külön helyszínt jelentsen.
Azt szeretném, hogy egyszer csak természetes legyen.
Hogy ne a fogyatékosságot, a betegséget, az akadályt lássuk először, hanem az embert.
Talán ezért volt számomra igazán inspiráló Barcelona, és nem csupán a projekt vagy a programok miatt, hanem annak megtapasztalása, hogy az inklúzió miként tud beleolvadni a hétköznapokba.
Én ezt az érzést hoztam haza és nem valami nagy, látványos dolgot.
Valami természeteset.
Olyat, ahol tényleg mindenki számára van hely. ❤️
Bonyhádi Szilvia - Európai Sportnagykövet
