Mit hoztam haza Barcelonából?

Amikor egy európai sportnagyköveti találkozóra érkezünk, könnyű azt gondolni, hogy majd jó gyakorlatokat, kész projektötleteket viszünk haza. Barcelonában azonban nem elsősorban ez történt.

Sokkal inkább arról beszélgettünk, hogy ki milyen ügy mellé tud hitelesen odaállni, és mit tud hozzátenni a saját tapasztalatával, tudásával, személyiségével.

Ez számomra talán kevésbé volt kérdéses. Az inklúzió a szívem csücske, és a Veszprém–Balaton Európa Sportrégiója 2026 programban is ez az egyik legfontosabb terület, amellyel foglalkozom.

Más nagyköveteknek azonban nem volt ennyire egyértelmű, milyen témában tudják igazán megtalálni a saját hangjukat. Sokan, sokféle háttérrel és különböző készségekkel érkeztünk. Van, aki kommunikációban erősebb, van, aki egy konkrét sportágban, más a közösségépítésben vagy éppen egy társadalmi ügyben tud hitelesen megszólalni.

És éppen ettől lett igazán érdekes a találkozó.

Akinek már volt kialakult gondolata, projektje vagy ügye – mint nekem is –, szívesen megosztotta a többiekkel. Így nemcsak ötleteket adtunk egymásnak arra, hogy mit is kezdjünk ezzel a címmel, hanem közben olyan kapcsolódási pontokat is találtunk, amelyekre talán egyikünk sem számított előre.

Számomra az egyik ilyen kapcsolódás egy barcelonai yacht klub meglátogatása volt.

Itt mellrákon átesett nők a rehabilitációjuk után egy evezős közösséghez csatlakozhatnak. A programban edzők és orvosok kísérik tovább a résztvevőket a felépülésük során. Nemcsak azt figyelik, hogyan változik a fizikai állapotuk, hanem azt is, hogy a mozgás és a közösséghez tartozás milyen hatással van a mentális jóllétükre.

Amikor ezt láttam, rögtön az jutott eszembe: ennek itthon is lehetne helye.

Nálunk is adottak hozzá a lehetőségek: a Balaton, a vízi sportok, a szakmai partnerek, és olyan egészségügyi intézmények is, amelyekkel együtt lehetne gondolkodni.

Ezért szeretnék ennek a kezdeményezésnek Magyarországon is partnereket találni. Nagy öröm számomra, hogy ez már nem csak egy Barcelonában megfogalmazott gondolat: a spanyol és magyar partnerek között az egyeztetések már el is kezdődtek.

Talán éppen ez az egyik legjobb része ennek a nagyköveti szerepnek. Nemcsak hazahozni egy jó ötletet, hanem megtalálni hozzá itthon azokat az embereket, akikből egyszer valódi program lehet.

De ha meg kellene neveznem, mi volt számomra a leginspirálóbb Barcelonában, nem ezt a projektet mondanám.

Hanem azt, ahogyan az inklúzió megjelent a hétköznapokban.

Nem egy külön konferencián. Nem egy külön erre létrehozott programban. Nem úgy, hogy „most megmutatjuk, hogyan lehet a fogyatékossággal élő embereket bevonni”.

Hanem egyszerűen jelen volt.

Az éttermekben. A szolgáltatásokban. A közlekedésben. A mindennapi helyzetekben.

Egy ételallergia esetén ugyanúgy, mint egy kerekesszékes ember hozzáférésénél vagy egy látássérült ember számára jelentkező nehézségnél.

És ez nagyon közel áll ahhoz, ahogyan én gondolkodom erről.

Nem szeretném, hogy valaki azért kerüljön a figyelem középpontjába, mert valamilyen akadállyal él.

Nem szeretném, hogy a befogadás valami különleges gesztus legyen. Azt szeretném, hogy természetes legyen.

Hogy amikor egy éttermet tervezünk, eszünkbe jusson az ételallergiával élő ember. Amikor egy sportlétesítményt alakítunk ki, természetes legyen, hogy oda kerekesszékkel is be lehessen jutni. Amikor egy edzést szervezünk, ne az legyen az első kérdés, hogy „vajon ő tud-e velünk mozogni?”, hanem az, hogy „hogyan tudjuk úgy megoldani, hogy ő is velünk mozoghasson?”

És talán ez a legfontosabb különbség.

Az inklúzió számomra nem arról szól, hogy külön helyet készítünk valakinek a közösség mellett.

Hanem arról, hogy eleve úgy építjük fel a közösséget, hogy abban mindenkinek legyen helye.

A Veszprém–Balaton Európa Sportrégiója 2026 programban éppen ezért dolgozunk azon, hogy a mozgás lehetősége minél több emberhez eljusson. Az inklúziós programunkban edzőket képezünk, befogadó sportkörnyezetek kialakítását támogatjuk, és olyan találkozásokat hozunk létre, ahol az edzők, a fogyatékossággal élő emberek és az őket képviselő szervezetek valódi kapcsolatot tudnak kialakítani.

A Vitál Pont programmal pedig a kisebb településeken élők számára szeretnénk közelebb hozni a minőségi mozgás lehetőségét.

Mert az esélyegyenlőség számomra nem csak azt jelenti, hogy mindenki előtt nyitva van egy ajtó.

Azt is jelenti, hogy legyen lehetőség belépni rajta.

És talán ezért is fontos számomra az európai sportnagyköveti szerep. Mert közben két irányban lehet gondolkodni. Elhozni Veszprémbe és a régióba azt, ami máshol működik. És megmutatni Európának azt, amiben mi hiszünk, amit mi próbálunk létrehozni.

Barcelonából ezért nemcsak egy új projektötlettel tértem haza. Hanem egy megerősített gondolattal is: 

Amikor egyszerűen csak természetes.

Amikor nem azt látjuk, hogy ki miben más, hanem azt, hogy együtt vagyunk.

Talán ezt szeretném a leginkább hazahozni Barcelonából.