Három sportág, egy út
Világbajnoki címek, döntések és egy tanári pálya ¬– Mucsy Petra története
Nem sok sportoló mondhatja el magáról, hogy három ennyire különböző világból építette fel önmagát. A tenisz egyéni felelősséget adott, a kosárlabda megmutatta, miként kell csapatban gondolkodni, míg a taekwondo - az Európa- és világbajnoki címek mellé - megtanította uralni önmagát. Mucsy Petra történetében ezek nem különálló állomások, hanem egymásra épülő fejezetek. És ma, testnevelő tanárként pontosan ebből a hármasból dolgozik.
Az első szerelem nem is a taekwondo volt, hanem a tenisz. A családban az édesapja teniszezett: NB I/B-ben, majd NB II-ben játszott, így a sport természetes közeggé vált Petra számára is. Vizkelety Attilánál ismerkedett meg a sportággal.
„A tenisz már akkor sem volt egy olcsó sport, mi viszont nem álltunk úgy anyagilag, hogy ezt megengedhessük magunknak. Ha pusztán a hozzáállásomat nézzük, akkor szerintem messzire is juthattam volna, de ez már történelem”
– fog bele történetébe a veszprémi Mucsi Petra, aki világ- és Európa-bajnok taekwondosként írta be magát a magyar sportalmanachba.
Ezzel párhuzamosan nagy rajongója lett azoknak az akciófilmeknek, amelyekben a harcművészeteket állították fókuszba. Imádta Jean-Claude Van Damme, Jackie Chan, Bruce Lee filmjeit, beposzterezte velük a szobája falait is. Úgy fogalmaz: „megtetszett a csihipuhi”. Az ezekben a mozifilmekben látott sportot kereste, amikor belecsöppent a veszprémi taekwondo mester, Gosztolai Géza edzéseire.
„Most a szüleim is egyetértenének velem, amikor azt mondom, gyerekként nem voltam könnyű eset. Géza bácsi és az edzései viszont jót tettek velem, mederben tartottak. Fegyelmet, kitartást, önuralmat tanítottak. Ezek a tréningek inkább hasonlítottak egy katonai kiképzésre, ugyanakkor rengeteget adtak. Géza bácsi embert faragott belőlünk. Szerintem a mai gyerekek közül nem sokan állnának ott helyt”
– meséli Petra.
Feltehetően a mester is érezte, hogy gyöngyszemre bukkant, mert Petra az övvizsgákon is kettős előléptetésekkel haladt előre, folyamatos kihívások elé állította, amelyeken – igaz olykor határait feszegetve – mindig megfelelt.
A Lovassy gimnáziumban mélypontra érkezett. Az iskolában kosárlabdázni kezdett és olyan tehetséges volt, hogy bekerült a kadett válogatott bő keretébe is. Ekkor harmadik sportként a lovaglással is foglalkozott, így háttérbe szorult a taekwondo. Elszakadni tőle, felhagyni vele azonban képtelen lett volna.
Aztán 16 éves korában jött az áttörés: meghívást kapott a válogatottba és rögvest Európa-bajnoki bronzérmet szerzett törésben. Az első valódi nagy sikerének mégsem ezt tartja Petra, hanem már felnőttként a maribori kontinens-vetélkedőn elért aranyérmet.
„Nagyon emlékezetes ez a viadal számomra. Itt egyszerűen minden klappolt, mind testileg, mind lelkileg egyben voltam, fejben is nagyon erős voltam, más nem nyerhette meg akkor azt a törésszámot. Ráadásul csapatban is aranyérmet nyertünk, fenomenális érzés volt”
– idézi fel.
Aztán később a kanadai Quebecben begyűjtött egy vébé-ezüstöt és bronzot. Ekkor már úgy érezte elég a taekwondóból, három éven át próbált visszavonulni, de képtelen volt abbahagyni. Nem minden esett neki jól fizikálisan, ám fejben egyre rutinosabbá, érettebbé vált, s amit fiatalon esetleg elvétett, azt ekkor játszva megoldotta. A 2019-es inzelli világbajnokságon ismét a csúcsra ért, törésszámban csapataranyat nyert Süli Tamarával, Kosztyu Veronikával és Bécsi Nikolettel. Itt Petra a legerősebb technikát törte a különösen erős mezőnyben, ráadásul egy extra nehezítéssel, így ezek után nyugodt szívvel vonult vissza a profi sporttól.
Persze a taekwondótól és a sporttól nem tud és nem is akar elszakadni. A veszprémi Darazsak Taekwon-do Klubban edzősködik, amit még 2011-ben Gipp Róbert sportbarátjával indítottak el, s újra visszatalált a kosárlabdához és a teniszhez is. Előbbiben kétszeres Fejér vármegyei bajnok lett a VESC szenior női csapatával. Teniszben pedig kisebb páros versenyeken indul. Azt meséli, az első ilyen erőpróbán annyira izgult, hogy nem ismert magára, de két meccs után visszatalált a helyes útra. Ráadásul testnevelőtanárként – egykori gimnáziumában, a Lovassyban is a sporttal foglalkozik.
„A mai fiatalok másképp működnek. Én imádok versengeni. Ők hobbi szemlélettel viseltetnek minden iránt, egyszerűen nem akarnak kilépni a komfortzónájukból. Azt az edzésmunkát, amit mi elvégeztünk, azt nem lehet rajtuk áttolni. Általában nem izgatják őket a kihívások, a megmérettetések. Pedig a munkát nem lehet megúszni”
– hangsúlyozza.
Petra azt mondja, sokan szigorúnak tartják, mert fegyelmet tart az órán és vannak elvárásai. Miközben azt tapasztalta, hogy a fegyelem sokaknak tartást ad, irányt mutat és segítségével a problémás gyerekek is megtalálják a helyüket. A legnagyobb kihívást számára azonban a tanítványaival való kommunikáció jelenti. Petra karakán, egyenes nő, aki tudja, nem lehet mindenkinek megfelelni. Kitart az elvei mellett, nem akarja meghazudtolni önmagát, mégis van benne némi kétely, hogy egy-egy mondatot, kijelentést, kérést, milyen másképp élik meg a tanítványai, mint amit az valójában jelent. Sokszor másképp kódolják a fiatalok azt, amit mondani akar. Petra mégis úgy gondolja, az irány egy, az út a sport felé vezet.
„Mindenképpen megéri a gyerekeket a sport felé terelgetni. A sport bekeretezi a napodat, fejleszti, formálja a személyiségedet, meghatározza az életed. Remélem, hogy jó példát mutatok a diákjaimnak és lesznek, akik követnek”
– mondja.
Szerző: Bényi-Virág Rita